Az MTA az utolsó sztálinista intézmény?

A kommunista hatalom 1949-ben maga alá rendelte a tudományos intézményt.

Még most is Lukács György szelleme, tanítványai döntik el, ki számít ma filozófusnak.
Újra kellene definiálni a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) célját, mert olyan hatalmas intézménnyé vált, hogy tulajdonképpen az eredeti cél, ami a magyar tudományos nyelv megteremtése és ápolása, ma már nem a legfőbb távlati cél – mutatott rá a Magyar Nemzetnek adott interjúban Lánczi András filozófus. Az MCC Politikai Filozófia Európai Központjának vezetője szerint
mindenekelőtt egy átvilágítás keretében meg kellene vizsgálni, financiálisan mi történik az akadémián.
Hogyan használják fel a rendelkezésre álló forrásokat, miféle munka folyik, folyik-e munka egyáltalán a különböző osztályokon, intézetekben, milyen teljesítmény van, és ezek az eredmények hogyan segítik a magyar emberek életét.
Ennek természetesen itt volna az ideje, mert ahogy az egyetemekhez sem nyúlt senki az elmúlt 35 évben, az Akadémián lényegében ugyanez történt. Hogy világos legyen, a rendszerváltás elmaradt az Akadémián, akkor nem volt meg ez az átvilágítás.
Ez pedig azt jelenti, hogy azok, akik a kommunista idők alatt úgymond tudományos teljesítményre tettek szert, azok mondhatták meg egy rezsimváltott világban is, hogy ki a jó tudós, ki a tehetséges fiatal, ki milyen forráshoz juthat, vagyis politikai döntéseket azok hoztak, akik a rendszerváltás előtt is hozhattak. Ez mondjuk a filozófiában jól látszik. Még mindig Lukács György szelleme, tanítványai döntik el, ki számít ma filozófusnak, és zsűriként használják az MTA-t” – jegyezte meg Lánczi.
Lánczi András felidézte, a Magyar Tudományos Akadémia 1949 után a politika frontvonalába került, amit a kommunisták nyitottak meg. A rendszerváltás után politikailag a baloldal, a liberálisok – háttérben a CEU segítségével – elfoglalták az Akadémiát, és elhelyezkedtek az MTA különböző vezető tisztségeiben.
„A mindennapi életben ez egy iszapbirkózássá alakul át, és egyéb okok miatt nagyon sokan nem merik a tudós világban sem elmondani, hogy ők valójában mit gondolnak a világról. Ezért aztán opportunizmus, kiszolgáltatottság van, amit szeretnek kihasználni ezek a csoportok” – részletezte Lánczi András. Szerinte
az MTA-ról jelen állapotában – politikai okok miatt – nehezen képzelhető el, hogy rövid időn belül valóban nemzeti érdeket szolgáljon (kutatási témák kiválasztása, nagydoktori eljárások) és egyértelműen nemzeti intézményként funkcionáljon.
A filozófus határozottan visszautasítja, hogy a magyar kutatási hálózat reformjával sérült volna a kutatók autonómiája.
A kutatók több pénzhez jutnak, mint azelőtt. Nagyobb a függetlenségük, senki sem szól bele abba, hogy mit kutassanak.
Mint mondta: ha valaki beleszólna az Akadémia működésébe vagy a kutatások finanszírozásába, akkor Radnóti Sándor és a hozzá hasonlók sem lennének olyan helyzetben, hogy ilyen hangosan tiltakozzon a reformok ellen.
Kapcsolódó vélemény
Pesti Srácok
A kommunista hatalom 1949-ben maga alá rendelte a tudományos intézményt.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs